Városunk

A Település története

A mai Mátészalka négy önálló település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásával jött létre. A XII. század közepén a Szalkából akkor még Dobosra vezető út mentén A Hontpázmány nemzetség ősi adománybirtokán létesült Máté falu. Neve az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának és testvéreinek a nevében tűnik fel 1216-ban és 1231-ben. Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja a birtokait a feleségére, a nővére utódaira és asszonylányaira hagyta, már két Mathey nevű faluról rendelkezett. Az egyikben a családnak a Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma állt, és az ősi birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus, valamint a vásárolt Besenyő. Később e birtokok a leányági utódoké voltak, akiktől 1324 körül Magyar Pál mester, gimesi várnagy és királyi kincstartó szerezte meg, és azokra 1327-ben királyi megerősítést nyert.   A testvérfalu, Szalka a X-XI. században a mai Széchenyi utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre, majd belőle a XIII. század végére a Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az ősi településrészt Külszalkának (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalkának (Keetzalka) is nevezték.   A tatárjárást Szalka is bizonyára megszenvedte, ekkor pusztulhatott el első, a mai református templom helyén álló temploma is. A falu 1268-ig királyi birtok volt, ekkor István ifjabb király a Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozta. Valamivel később már jelentős település, erre utal, hogy az 1270-es években elnyerte a csütörtöknapi vásártartás jogát, és az a tény, hogy 1295-ben megyegyűlést is tartottak benne.   A XIV. század elején Szalkát a Karásziak átadták Máté új gazdájának, Magyar Pálnak, így az 1325-ben határjárással elválasztott birtokok lassan egybekapcsolódtak.

Előbb a közelebb fekvő Külszalka észak felé terjeszkedve a század közepén Mátéval összenőtt. Később a terjeszkedés dél felé fordult, és 1381 után Belszalka is beolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi: Zalkamathe, Mathezalka, Matheyzalka, Mathezalkaya. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat győzött. A települést 1381-től a XVI. század derekáig egységesen Szalkának nevezték.

1324-55 között Magyar Pál mester birtokában Mátészalka terjeszkedése ugyan jelentős, de a vásártartás ez idő tájt ment feledésbe, és ez visszaesésre utal. 1355-67 között, az óbudai Klarissza apácarend rövid birtoklása idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott. I. Lajos királytól új adományként 1361-ben visszaszerezte korábbi vásártartási jogát is. 1367-től a Csaholyiak a birtokosai. Az 1380-as és 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi. A Csaholyiak az uradalom központját Szalkán a XIV. század közepe táján már feltehetőleg újjáépített templom környékére, a mai Kossuth tér területére helyezték át, és földesúri kúriájukat a később Fellegvárnak nevezett településrészen építették fel.   A településnek már a XIV. század végén kiterjedt autonómiát biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt polgároknak és a település közösségének a nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet. Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381-1480 között a környéken Bátor mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket.   A szalkai kézművesek és kereskedők pedig a XV. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal. Egyre több jobbágyifjú jutott el magasabb iskolába, erre utalnak a gyarapodó Deák nevek is. Az egyik szalkai varga fia, Szalkai László esztergomi érsekként és az ország főkancellárjaként esett el a mohácsi csatában. Több mint egy évszázados mezővárosi fejlődése ellenére Szalkát csak 1498-ban nevezi egy oklevél oppidumnak, mezővárosnak. 1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói ágának a birtoka volt. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget. A település a Csaholyiak bárói ágának kihalása után brebiri Melith Györgyé lett.

Az új birtokos 1543 után még Szalkán telepedett le, és fellegvárrá fejlesztette az egykori Csaholyi kúriát, 1559-61 között azonban elhagyta az állandó csatározások, hadvonulások útjában lévő Szalkát, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros nem fejlődött tovább. Az 1560-as évektől a XVIII. század végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések korszakának tekinthetjük.  Több ízben pestisjárvány is tizedelte lakosságát. A Rákóczi-szabadságharc első éveiben a teljes pusztulás képét mutatta: a fejedelem küldöttei 1705 tavaszán mindössze öt embert találtak a településen. Nyolcvan év múltán azonban, az 1784. évi első katonai felmérés idején a városnak már 15 utcája van, és 1786-ban az első népszámlálás 1325 lakost és 229 házat számlált össze.   A XIX. századtól a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka. 1864-ben korszerű mezőgazdasági gyártelep épült, 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak, 1888-ban az országban elsőként itt használták közvilágításra a villanyt. 1890-ben megjelent az első napilap. A Piac utca (ma Kossuth utca) zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést tükrözi. Mátészalka lakossága a háromszorosára emelkedett. Az előbb körzeti központtá, majd járási székhellyé minősített településen 1902-ben iparos kör alakult, 1906-ban megnyitották az állami polgári fiúiskolát, sok középület, többszintes magán- és bérlakás épült. 1835-től, az első kataszteri felméréstől a településfejlesztés már a tervszerűen irányított városépítést képét mutatja. A két világháború közti negyedszázad a városi rangját vesztett, ugyanakkor megyeszékhellyé vált nagyközség látványos fejlődésének időszaka. Mátészalka Trianon után előbb Szatmár, majd Szatmár-Ugocsa-Bereg, illetve Szatmár-Bereg vármegyék központja volt.  Mátészalka 1945-50 között az egyesített Szatmár-Bereg vármegye székhelye volt. Ebben a szerepkörében ismét a térség központjává vált.

Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt. 1950-ben Szabolcs-Szatmár megye létrehozásával megszűnt megyeszékhelyi szerepe.   1969. augusztus 1-én Mátészalkát várossá nyilvánították. A dinamikus és eredményes városfejlesztő tevékenységet ismerte el a Magyar Urbanisztikai Társaság 1981. szeptember 24-én, amikor a városnak a Hild János emlékérmet adományozta.

A város bemutatása

A közel 20 ezer lakosú várost Szatmár fővárosaként is emlegetik, a hozzávetőleg 85 ezer lakost számláló térség gazdasági és kulturális központja. Erre alkalmassá teszi közlekedési csomóponti státusza, hisz öt vasúti vonal, két főközlekedési és több mellékútvonal találkozik területén. A debreceni repülőtér közforgalmúvá tétele, és az M3-as autópálya megépítése Nyíregyházáig jelentősen növelte a város könnyebb elérhetőségét. Az autópálya a városhoz mintegy 10 km-re lévő csomóponttal, a tervek szerint öt éven belül megvalósul. Ez nagyban segíti majd a város bekapcsolódását az országos és európai vérkeringésbe. A város Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye legjobb infrastruktúrális mutatóival rendelkezik a megyeszékhely mellett. Az elektromos és ívóvíz hálózatba a lakások 96-98 %-a bekapcsolt, a szennyvíz csatornázás a lakások 90 %-ából elérhető, a bekötések aránya 68 %, telefonnal 66 %, kábeltelevízióval 58 %, vezetékes gázzal a háztartások 64 %-a ellátott. A város útjainak és járdáinak 80 %-a szilárd burkolatú, a csapadékvíz elvezetés 60 %-ban kiépített. Mindegyik ágazatban megfelelő mértékű szabad kapacitás áll rendelkezésre a lakosok és az ipari felhasználók számára is.   Mátészalka öt általános iskolájában 1800-an, két középiskolájában 3100-an tanulnak, széles képzési kínálati lehetőséggel. Az Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola elsősorban továbbtanulásra készít fel. Eredményességét tekintve a megye 2-4. középiskolája.   A Mátészalkai Szakképző Iskola és Kollégium a korábbi három szakképző iskola (Déri MiksaSzakközépiskola és szakiskola-, Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola és szakiskola, Gépészeti Szakközépislola) összevonásával jött létre három telephelyen.

A székhelyintézményében, mintegy 20 szakmára képeznek szakembereket az optikai, bútoripari, konfekció és vasipari ágazatokban, a hagyományos foglalkozások mellett.
A Gépészeti Szakközépiskola tagintézmény rugalmas struktúrájával igyekszik követni a munkaerőpiaci igényeket számítás-technikusi, banki-ügyintézői, közgazdasági képzési formák bevezetésével.
A Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola tagiskola néhány éve megújult épülettel és képzési struktúrával, minden igényt kielégítő tangazdasággal szolgálja az állat-, növény és vadgazdálkodás szakember-utánpótlás biztosítását.
   A közelmúltban korszerűsített Területi Kórházban pillanatnyilag 513 ágyon 77orvos, 497 egészségügyi szakdolgozó, 269 műszaki,- gazdasági alkalmazott gondoskodik a ellátási területünkön élő közel százhuszonnyolcezer fő gyógykezeléséről. A végbement egészségügyi átalakítások (reform) után csökkent a kapacitás, ugyanakkor megmaradt az ellátási struktúra, s az intézmény területi kórház státusza. Átadás előtt áll a SÜRGŐSSÉGI Betegellátási Központ

   A háziorvosi (10), gyermekorvosi (4) és fogászati (6)  ellátást vállalkozó orvosok látják el az önkormányzattal kötött területi ellátási szerződés alapján. A  házi és gyermekorvosi központi-ügyeleti, , védőnői, iskola-egészségügyi, szociális ellátási ( családsegítés, házi-gondozás, szociális étkeztetés, fogyatékosok nappali ellátása, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, hajléktalanok átmeneti szállása, szenvedélybetegek ellátása, támogató szolgáltatás, szociális foglalkoztatás) , gyermekjóléti szolgáltatás, bölcsődei ellátás  feladatokat az önkormányzat a Szatmári Többcélú Kistérségi Társulással együttműködve egy komplex intézmény irányítása alá szervezte 2008. január 1-től. Néhány feladatot a kistérségi önkormányzatok településeire kiterjedően is ellát a Szatmári Kistérségi Egyesített Szociális és Egészségügyi Alapellátási Intézmények Mátészalka nevű intézmény.

A Szatmári Múzeum szekérgyűjteménye a maga nemében egyedülálló. Több mint 100 teherhordó , személyszállító és egyéb fogatos jármű szemlélteti a paraszti élet ezen sajátosságait. Különleges értéket képvisel Gábor Marianne festőművész itt elhelyezett gyűjteményes anyaga.
A város jelentős idegenforgalmi nevezetességei a millecentenárium évében felavatott HÉT VEZÉR DÍSZKÚT és a 2000-ben átadott Szent István Lovasszobor, amelyek az itt élő szobrászművész, Bíró Lajos alkotásai. A város köztereit ezen kívül mintegy 25 szobor díszit
 A Művelődési Központ Színháztermében évente 20-25 színházi előadást tartanak különböző társulatok, illetve kiváló helyi amatőr színházi társulataink.

A város legnagyobb rendezvénye a Mátészalkai Fényes Napok Fesztivál évente szeptember első hetében kerül megrendezésre. Egyre több külföldi csoport is fellép az Amatőr Színjátszó Találkozón, amit immár tizedszer november utolsó napjaiban tartunk.

Több mint 1200 vállalkozó, 200 kereskedelmi egység, 8 étterem, 7 panzió, -szálloda áll az idelátogató vendégek, illetve a lakosság szolgálatában. A város kereskedelmi, szolgáltató ipari igen fejlett, azonban vannak még lehetőségek a túrisztika, gyógytúrizmus, szabadidős szolgáltatások terén, különösen a viszonylag nagy számban, állandóan jelenlévő külföldi üzletemberek igényeinek kielégítésére.

Mátészalkának hat testvérvárosa van: Ukrajnában Munkács, Romániában Nagykároly, Hollandiában Zevenaar, Olaszországban a szicíliai Vittoria, Szlovákiában Homonna , Németországban Oberkochen kötött ilyen tartalmú szerződést városunkkal. Mindegyik kapcsolatra jellemző a kulturális és diákcsere együttműködés, eltérő tartalmú szakmai  és közigazgatási, szociális és egészségügyi segítségnyújtás, tapasztalatcsere. 

A város nyugati oldalán 100 hektáros teljes infrastruktúrával ellátott ipari terület található. Az Önkormányzat 1998 tavaszán nyerte el a területre vonatkozóan az "Ipari Park" címet ahol többek között a Carl Zeiss Vision Hungary Kft, a Carl Zeiss Sport Optikai Hungária Kft, a HOYA Szemüveglencse Gyártó Magyarország ZRt., a MOM Vízméréstechnikai ZRt, a Flabeg Autótükör Kft üzemel. Magyar és román együttműködés révén, az Interreg pályázat keretében EU támogatással 2007-ben adták át az Inkubátor Ház első ütemét. A második ütemre folyamatban van a pályázat benyújtása. Az Ipari Parkot kelet-nyugati irányban ketté osztó út mellett teljes infrastrukturális kínálat már kiépített. Itt még van néhány eladó telek zöldmezős beruházásra. Korlátozott számban a belvárosban is találhatók építési telkek és hasznosítható üres épületek.   A városban még mindig magas a munkanélküliség, (mintegy 8 %) a városkörnyékkel együtt számolva 12%. Magas a pályakezdők, szakmával rendelkezők aránya közöttük, de természetesen az alacsonyan képzettek alkotják a többséget, ami az olcsó, tömeges munkaerőt biztosíthatja. 

Mátészalka fekvését tekintve idegenforgalmi kapuja a még érintetlen természeti szépségekkel rendelkező szatmári tájegységnek. A túristvándi vizimalom, a szatmárcsekei kopjafás temető, a csarodai és a tákosi műemlék templomok a tarpai, panyolai pálinkafőzdék ugyanúgy fél órás autózással elérhetők, mint a tiszai, szamosközi horgász-, vadász-, túra- és kirándulóhelyek, vagy a bátorligeti ősláp, a nyírbátori gótikus templomok, a máriapócsi zarándokhely, vagy a vajai Vay kastély és a horgásztó. A várostól 30 km-nyi távolságra Romániába, 50 km-nyire Ukrajnába léphetünk át több átkelő helyen is. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a település tudatosan készül a kelet-európai gazdasági kapcsolatok egyik hídfőállásának szerepére.